A kiszámolók látszólag zagyva kis versikék egy távoli, ködös múltból, amik úgy megragadtak egy adott kultúrában, hogy vélt vagy valós értelmetlenségük ellenére is gyerekek generációi ismételgetik újra és újra, hogy aztán így válasszák ki a kiesőt vagy a sorost. (Vagyis a felelőst. Mindegy, ugyanazt jelentik. Zárójel bezárva.) Eredetüket és jelentésüket nyelvészek kutatják lelkesen szerte a világon, hol kisebb, hol semmilyen sikerrel.

Például az „Apacuka, fundaluka” vagy „Ekete, pekete, cukota, pé” – nagyon aranyos, ritmikus, de ha megkérnék, hogy elemezze tartalmilag, ön, kedves olvasó is kikerekedett szemekkel felelné azt, hogy „mi van?!” Így lenne, ugye?

Ugyanez a helyzet az olyan kérdésekkel, mint hogy ki az a سيدي محمد البغدادي ? Miért ért egy versikét egy 코카콜라 és egy 배탈 közös „kalandja”? És miért pont a матрос az, aki вийшов жмуриться? Vagy van-e értelmes szó abban, hogy अक्कड़ बक्कड़ बम्बे बो?

Nos, a lopkoppi gyerekek ezzel a hasonlóan rejtélyes jelentésű és ismeretlen eredetű versikével számolják ki egymást:

Egy kettő három négy,
kis hajómon nagy a lék,
nem toldozom, nem foltozom,
romjaiban reád hagyom,
mostantól majd rád ordítom:
te vagy a hi-bás!

Egyszer talán a nyelvészeknek sikerül megfejteniük az eredetét és a jelentését.