
Volt egyszer egy város, melynek neve már csak egy ragadványnév volt. Az eredetit valahogy elnyelte a múlt. De azt annyira, hogy ha nagy ritkán mégis kellett valamihez, a fél város lázasan túrta a levéltárat, mondván, ott kell lennie valahol. Aztán másnapra meg még a cetliről is elfeledkeztek, amire felírták.
De ami igazán lényeges: a városban soha nem történt semmi. Annyira, hogy mindent, amit itt mesélek, úgy kellett kitalálni. Éppen ezért, ha netán… esetleg… véletlenül… úgy állnának a bolygók, hogy valahonnan ismerősnek tűnik – az puszta véletlen.


Egyszer fent, egyszer lent. Egyszer szárnyal a karriered, egyszer életed mélypontján találod magad. Egyszer ünnepelnek az emberek, egyszer pedig ott ülsz magányosan és tehetetlenül a sötétben, miközben egy elfeledett sláger szól végtelenítve a fejedben.

Lopkopp város élete rendesen felbolydult az elmúlt néhány napban. A tét óriási: a találkozó kimenetele dönti el, hogy kinek lesz nagyobb befolyása Lopkopp város közoktatásának jövőjére.


Ez nem egy vásár, hogy naphosszat válogassunk a tények között. Lopkoppban a lakók biztonsága nem tréfa.

A levegő olyan feszült volt, hogy aznap éjjel Kőkoppban senki sem tudott elaludni, helyette a főgyökér köré gyülekeztek virrasztani egymást támogatólag. (Tádádádám, tádádádám..)


Egyszer fent, egyszer lent. Egyszer szárnyal a karriered, egyszer életed mélypontján találod magad. Egyszer ünnepelnek az emberek, egyszer pedig ott ülsz magányosan és tehetetlenül a sötétben, miközben egy elfeledett sláger szól végtelenítve a fejedben.

Lopkopp város élete rendesen felbolydult az elmúlt néhány napban. A tét óriási: a találkozó kimenetele dönti el, hogy kinek lesz nagyobb befolyása Lopkopp város közoktatásának jövőjére.


Ez nem egy vásár, hogy naphosszat válogassunk a tények között. Lopkoppban a lakók biztonsága nem tréfa.

A levegő olyan feszült volt, hogy aznap éjjel Kőkoppban senki sem tudott elaludni, helyette a főgyökér köré gyülekeztek virrasztani egymást támogatólag. (Tádádádám, tádádádám..)