Lopkopp város élete rendesen felbolydult az elmúlt néhány napban – mint valami felheccelt darázsfészek. Sőt! Két darázsfészek. Vagy akár tíz darázsfészek is. A felbolydulás oka pedig az, hogy szombat délután az Anyatigrisek és a Tyúkanyók képviselői rendkívüli szülői értekezletet tartanak a Béke-ligetben azzal a céllal, hogy összemérjék erejüket. A tét óriási: a találkozó kimenetele dönti el, hogy kinek lesz nagyobb befolyása Lopkopp város közoktatásának jövőjére.

Aminél közebb közügy szerintem elképzelhetetlen. Nem csoda, hogy a többi anyacsoport sem képes pártatlanul kezelni a közelgő összecsapást, így mostanra az Anyahiénák, Bivalyanyák, Elefántmamócák, Szurikátaszülők és a Struccmamák (és ez még csak a szavannák világa!) is beálltak valamelyik fél mögé. Vagyis, bocsánat, a Struccmamákat tévesen soroltam ide, mert ők természetesen továbbra is úgy tervezik, hogy erről az egészről tudomást sem fognak venni. (Nomen est omen vagy mi.)

A vita tárgya pedig az örök dilemma:
A) neveljük-e gyermekeinket óvó szárnyaink alatt, az élet zordságaitól megkímélve, minden könnycseppet még azelőtt felszárítva, hogy az megszületne, mosollyal és kacagással feltöltve, hogy mindez aztán egy életen át tartó belső páncélként védje őket e kegyetlen világban?

VAGY

B) tárjuk rá az ajtót télvíz idején, mielőtt az élet rúgja rá a kisköcsögre, mert tisztességes ember csak abból lehet, aki már gyerekkatonaként is kenyéren és vízen kapált a bányában éjszakákon át?

VAGY

C) mindkettő – ez logikailag értelmezhetetlen,

VAGY

D) egyik sem, hanem valahol félúton – ez meg nehogymá’.

Az események Ground Zero-ja pedig Csillapilla Csilla (úgy is, mint „Csilla néni”, „Csilluska” vagy „Csilluka, drága”), a Kisgazella csoport új óvónője. Csilla a fúziós pedagógiát művelte, és az újstílusú módszerei, különösen az, ahogy a felnőttek világának érveléstechnikáit és szókincsét beemelte az óvodai mindennapokba, komoly éket vertek a szülői közösségek közé.

„Ágika memóriája nagyon jó, gyorsan tanul verseket, de igazán egy rusnya pofája van. Hányinger, ahogy kinéz.”

„Zsoltika korához képest rendkívül fejlett szókinccsel rendelkezik, de figyeljenek oda, kedves szülők, mert most ő a csoport fostoszsoltikája, ne ragadjon rajta nagyobb korára!”

„Ferike finommotorikája kicsit elmarad a korosztálya fejlettségéhez képest, és az igazat megvallva, szerintem lepedőn kellett volna száradnia.”

„Krisztike nagyon sokat fejlődött a konfliktusok kezelésében, de ha ilyen gyerekem lenne, én inkább nekimennék a Dunának. Néha kifejezetten kiégett, baszatlan spiné tud lenni.”

„Bence egy nagyon szerethető, kedves természetű gyerek, de közben meg egy degenerált genetikai hulladék is.”

Csilla néni stílusa egyben minta is lett a gyerekek számára, és ők maguk is olyanokat kezdtek el mondani egymásra, hogy „gecis szájú”, „búbánatos ribki”, „ócska nyomorult kanca”, „aberrált büdös néni”.

Nem csoda, hogy az egész város megmozdult és most már izgatottan várja a szombati rendhagyó szülői értekezletet. Ez fogja eldönteni, hogy Csilla néninek a módszereivel együtt mennie kell, mert ez a beszédstílus még a felnőttek között is elfogadhatatlan, ezért gyerekek környezetében pláne nem szabad hagyni, hogy megszokottá váljon – vagy el kell fogadni azt, hogy a felnőttek világában ez teljesen normális, ezért az ovisokat is tanácsos időben hozzászoktatni, nehogy felkészületlenül találkozzanak vele.

A szervezők mindkét oldalról nagy létszámú részvételre számítanak, a résztvevők pedig elszántak, hogy mindent kiadjanak magukból a gyermekeikért. Elkötelezettségből és bátorságból várhatóan egyik oldalon sem lesz hiány. A különböző boltok már most azt jelentik, hogy kapából, kaszából és baseballütőkből teljesen kifogytak.

Vasárnap reggelre pedig kiderül, hogy ezt a csatát most ki nyerte meg.