Lopkoppnak csak egy televíziója van: a KNTV, vagyis a Közös Nézőpont Televízió. Lopkopp2 évekkel ezelőtt bezárt, mert nem bírta a versenyt. Műsorait akkora érdektelenség övezte, hogy képtelenek voltak előfizetőket vagy reklámozókat magukhoz csábítani.

A KNTV, mint az egyetlen működő tévé, egyben a város köztévéje is. Mármint a köz olyan tévéje, ami közkívánatra közpénzből közvetít a köznépnek közéletről, közérzetről, közhírekről, elősegítve a köztudat, a közvélemény és a közmegelégedés közérdekű központosítását. Szlogenje pedig az, hogy „Közhelyek a közjó érdekében”. És a KNTV-t még így versenytárs nélkül is a közöny sújtotta, ezért a város vezetői komolyan foglalkoztak a gondolattal, hogy talán éppen ideje lenne bezárni az egész kócerájt, az épületet lebontani, a területet felszántani, a helyét pedig behinteni sóval.

Mekkora szerencse, hogy tavaly a közjegyző drága kicsi unokahúga pont akkor unta meg a műkörmökkel, műmellekkel, műfoggal, műanyagokkal és póthajakkal felturbózott mű életét, amikor a közjegyzőben is megérett a gondolat, hogy a KNTV még igazán megérdemel legalább egy esélyt. Ez a véletlen egybeesés pedig egy csodálatos alkalom volt arra, hogy a személyes érdekeket és a közpénzt egy íróasztalhoz ültessék. Így nyerte meg a KNTV köztelevízió vezetését Tapsi Tímea, egykori óvónő, háromszoros karaoke bajnok, akkortájt főállású szerencsés rokon, és az ő frissen alapított cége, a Városhy Közhang kft.

A tapasztalat és a hozzáértés hiánya meglepő újításokhoz adott bátorságot Tímea csapatának. Fejükbe vették, hogy a mai híradások többsége nem számol azzal, hogy a közönség igénye megváltozott, emiatt az emberek többsége már akkor sem ülne le egy hagyományos műsor elé, ha neki fizetnének érte.

Ebben az új szemléletben fogant az az adás, amelyben a Híradó felfrissített szignálja után nem Mondó Mónika hírolvasó jelent meg, hanem a lagzikon népszerű Csárdás Csabi a szintetizátorával. És ő néhány taktus után rázendített:

Csökken az adó, növekszik a kedv,
Több marad a zsebben, örülhet a nép!
Pénteken döntöttek, hétfőn már életbe lép,
Lopkoppban ma minden egy kicsit szebb!

Azt, hogy „ma minden egy kicsit szebb” még háromszor megismételte és minden ismétlésnél egyre tovább tartotta azt, hogy „szeeeebb”. Közben állóképek villantak fel mosolygós emberekről, városházáról, pénzről, százalékokról, napsütésről és kék égről. Hogy ne csak Csárdás Csabi mosolyával kelljen beérni.

Biztos vagyok benne, hogy a fél város kiköpte az esti kakaót aznap este, de a nézettségi számok egy időre elhagyták a mélypontot, és ez magáért beszélt. Innentől a Híradó teljesen átment poptalicskába, a zenészek meg egymásnak adták a kilincset. De az újdonság varázsa után a számok csökkenni kezdtek. Úgyhogy jöttek a rapperek, „Bumm-bumm, durr-durr, full para, tesó, / Krumplisztánban lövöldözés, ez most breaking show!” – még ha külön szlengtolmácsot is kellett felvenni hozzájuk. Majd a mumble-rapperek, és tőlük a szlengtolmács agya is ledobta a szíjat.

Mindegyik újítás után átmenetileg megugrott a nézettség, amit nagy pezsgőzésekkel és hétvégi bulikkal ünnepeltek a tévénél. Majd előbb vagy utóbb mindegyiknél eljött a visszaesés. Tímea és kreatív csapata továbbra is meg volt győződve, hogy az egész híradózás mumusa a szószám és a szótár, csak a megfelelő arányt kell megtalálni. Ennek jegyében DJ Dekibel már úgy jelentkezett be a Világgazdasági Tanács éves gyűléséről, hogy:

Tücc-tücc, ma! Tücc-tücc, találkozó!
Tücc-tücc, tücc-tücc, világ-gaz-da-sá-gi! Yeaaaaaah!
Infláció! Tücc-tücc!
Recesszió! Konjunktúra! Tücc-tücc!
Gazdasági nö-ve-ke-dééééés! Yeaaaaaah!

Reménytelen. A számok menetrendszerűen bezuhantak. Pedig a technon túl már csak az instrumentális zene maradt – vagyis Tímeát és csapatát elérte az alkotói válság. (Vagy valami ahhoz hasonló.) Az embereket meg kell nyerni. Meg lehet nyerni. Csak rá kell jönni, hogy mivel. Szószám és szótár. Szótár és szószám. Hetekig ötleteltek a székházban. Ennyi idő kellett, amíg rá nem jöttek, hogy nem kell, hogy a zenére korlátozzák az ötleteiket.

Végül tegnap este, amikor megszólalt a szignál, a képernyőn Marika néni köszönt be, a Katica csoport óvónénije. Mindkét kezében egy-egy Böbe babát tartott és úgy mozgatta őket, mintha verekednének. A jelenetet pedig így narrálta: „Hatalmas konfliktus van Krumplisztán és Répisztán között. Hatalmas. Higgyétek el nekem, senki nem látott még ekkora bajt. Senki nem ért a konfliktusokhoz jobban nálam, teljesen elképesztő.”

Majd Marika néni a szívéhez szorította a babákat és érzelmes szemekkel belenézett a kamerába: „Elviszik a fiaitokat, a férjeiteket, az édesapáitokat. Akkor is, ha akarják, akkor is, ha nem. Parancsfalva arra készül, hogy ez valósággá váljon. A háború mindenkitől csak elvesz. Stop háború!”