
PártTárs – Mert minden szavazatnak jár egy társ
– Üdvözlöm, foglaljon helyet. Szerintem, még nem találkoztunk… Hogy talált ránk? – A buszmegállóban, ahogy vártam a harminckettest, munkába menet… Ott láttam a hirdetésüket. Azt,
Volt egyszer egy város, melynek neve már csak egy ragadványnév volt. Az eredetit valahogy elnyelte a múlt. De azt annyira, hogy ha nagy ritkán mégis kellett valamihez, a fél város lázasan túrta a levéltárat, mondván, ott kell lennie valahol. Aztán másnapra meg még a cetliről is elfeledkeztek, amire felírták.
De ami igazán lényeges: a városban soha nem történt semmi. Annyira, hogy mindent, amit itt mesélek, úgy kellett kitalálni. Éppen ezért, ha netán… esetleg… véletlenül… úgy állnának a bolygók, hogy valahonnan ismerősnek tűnik – az puszta véletlen.

– Üdvözlöm, foglaljon helyet. Szerintem, még nem találkoztunk… Hogy talált ránk? – A buszmegállóban, ahogy vártam a harminckettest, munkába menet… Ott láttam a hirdetésüket. Azt,

– Üdvözlöm, foglaljon helyet. Szerintem, még nem találkoztunk… Hogy talált ránk? – A buszmegállóban, ahogy vártam a harminckettest, munkába menet… Ott láttam a hirdetésüket. Azt,